Hitvallásunk



 
Ma TÁJFUTÁS! Dobol az agyadban a gondolat, mikor reggel felébredsz. Az álmos mozdulatok felgyorsulnak, kipattan a szemed. Ma még az iskola sem olyan szörnyű.

Délután az edzőversenyen befogad magába a csoda. Egyedül vagy, mégsem magányos. Érzed az erdő üde leheletét, a mező bódító illatát. A madarak csak a Te dalod fújják. Az őzek száguldása a Te erőd sokszorozza. A virágok szivárvány sugárzása a Te lelked színesíti. A társaid szeretete a Te szíved ékesíti.

Bójákat keresel,
de kincseket találsz:
Csillogó szemek világítanak.
Megbújó kankalin a völgy alján.
Kacsázó kő kel át az aranyhídon.
Fenséges szarvasok mutatnak utat.
Suhanó szellő simogatja a lombokat.
Pillangók sziromfelhőt rajzolnak az égre.
Ragyogó napfény a hajnali harmatcseppen.
Szédítő kilátás nyílik egy sziklás hegycsúcsról.
Tajtékzó patak igazgyöngyöket csiszol a kavicsokból.
Őszinte lelkek fognak közre, s vad táncot járnak Veled.
Bójákat keresel, s Önmagadra lelsz.
Tiszta szívvel a tájfutásért élsz.

Hazaértél!